Harag

Az élet, már jó ideje, haraggal táplálkozik, s utánpótlásban nincs hiány. Megközelítőleg nyolcmilliárd ember eteti lankadatlan a düh lángjait, rakja a máglyára a gyűlölet rőzséjét, melynek száraz ágai pillanatok alatt lobbannak magasba. Mindeközben békéért kiáltanak. Üvöltve. Hisztérikusan követelik a hőn áhított világbékét, az egyenlőséget, testvériséget, szabadságot, jelentsenek bármit is ezek a rég megfertőzött fogalmak, melyek ma már marnak, mint savas méreg, s minél vadabbul vágynak rájuk az emberek, annál messzebb kerülnek egymástól, s a megvalósulástól. Dühösen nem lehet békét teremteni. Duzzogva, bosszankodva, zsörtölődve, ujjal mutogatva, cinikusan beszólogatva, türelmetlenül, okoskodva, lökdösődve, köpködve nem fog menni.

Pedig nincs annál egyszerűbb dolog, miként lehetne békében élni a világon. Úgy, ha békében lennénk önmagunkkal. Oly’ sokszor leírtam már, hogy szinte restellem ismételni magam. Ha az emberek saját magukon dolgoznának akkora hevülettel, mint ahogyan másokon keresik, s meg is találják azt a bizonyos csomót, mennyivel szebb, szelídebb lenne minden. Persze, egyszerűbb mások életével foglalkozni, mint a bennünk feszítő problémák végére járni, saját személyiségünk, viselkedésünk vadhajtásait nyesegetni, alakítani. Egyáltalán megismerni, megszeretni, de legalább elfogadni — elsősorban — önmagunkat, majd másokat. Ennyi lenne a világbéke alapja. Az ára, ha tetszik. Csak ezt senki nem akarja bevállalni. Így százezrek fizetnek. Speciel helyettünk, s az életükkel.

De ugyan mit tehetünk mi erről? Velünk egyébként sincs semmi gond. Mindig mások a hibások, másokkal vannak bajok, kezdjék el a többiek nyesegetni azokat a vadhajtásokat. Mint mindig. Mi csak lejöttünk kenyérért, meg tejért, s nyomakodunk a pénztár felé a sorban. Nem elég, hogy ez a sok hülye itt furakszik, hogy hamarabb érjen, majd önkontroll, meg önismeret! Na és pont kifogy a kasszából a blokkpapír, rohadna meg az a köcsög, ne lökdössön már, mit bámul, lefagyott az önkiszolgálóban a szkenner, ezt nem hiszem el, pusztulat ez az egész kóceráj, nyugaton a parizer is vastagabb, szorult volna az anyjába, aki ezt kitalálta, hazamenet a kutya marad a menhelyen, elég volt abból a dögből, s Pirike még egyszer át ne jöjjön, kiállhatatlan, mint az a kikent, kifent anyja, a piás apjáról nem is beszélve!

Otthon Facebook, „Legyen béke!”, „Fehér zászló” , „Minden élet számít!”, Ghandi-, Buddha-, gyerekposzt, háború ellenes petíció aláírva. Na nem, utalni azt nem. Majd jól lenyúlják a pénzt az ukránok, a palesztínok, a hutik azokon a kibaszott nagy hajókon vagy az OTP-ügyintéző. Hogy ez elektronikus? Vazzeg sosem lehet tudni ebben a rohadt világban.

Na mindegy, csak béke legyen, a többit majd megvesszük.