FixInfo
Vissza a magazinhoz
7 perc olvasás

Az egész a The Joshua Tree-val kezdődött

FixInfo Szerkesztőség

Az egész a The Joshua Tree-val kezdődött

Ha visszagondolok arra, hogyan kezdődött a U2 iránti rajongásom, egy lemezborító jut először eszembe. Négy fiatalember fekete-fehér fényképe, a háttérben az amerikai sivatag.

The Joshua Tree. 1987.

Ez volt az első U2-lemezem.

Egyből kiderült, hogy egy hosszú "barátság" kezdete ez a zenei kapcsolat. Hogy folyamatosan gyűjteni fogom az albumaikat, és minden új megjelenésüket nagy érdeklődéssel várom.

Ma már úgy gondolom, remélhetőleg az összes lemezük megvan. Persze a gyűjtők világában ez veszélyes kijelentés. Mindig előkerülhet egy ritka kiadás, egy különleges koncertfelvétel vagy egy olyan változat, amelyről addig nem is tudtunk.

De talán nem is a gyűjtemény teljessége a fontos. Hanem az, hogy minden egyes lemez egy kicsit a saját történetünkhöz is hozzátartozik.

A With or Without You, az I Still Haven't Found What I'm Looking For és a Where the Streets Have No Name számomra ma sem pusztán régi slágerek.

Ezek a dalok nem öregszenek.

Legfeljebb mi változunk körülöttük.

Négy dublini fiatalember, egy világméretű történet

1976 szeptemberében egy Larry Mullen Jr. nevű dublini diák hirdetést helyezett el iskolája faliújságján. Zenészeket keresett egy együttes alapításához.

A történet innen indult.

Bono, The Edge, Adam Clayton és Larry Mullen Jr. valószínűleg akkor még elképzelni sem tudták, hogy ötven évvel később is együtt zenélnek majd.

Pedig pontosan ez történt.

A U2 története nem csupán egy sikeres rockzenekaré, hanem négy ember rendkívül hosszú alkotói együttműködéséé is.

Az 1980-as Boy még egy fiatal, útkereső zenekart mutatott. Az 1983-as War már határozottabb, társadalmi kérdésekre érzékeny hangot ütött meg.

Aztán 1987-ben megjelent a The Joshua Tree.

A lemez, amely a U2-t végérvényesen a világ legnagyobb rockzenekarai közé emelte.

És amely számomra mindennek a kezdete volt.

Amikor egy zenekar mer megváltozni

A U2 egyik legnagyobb erénye szerintem mindig az volt, hogy nem akart örökké ugyanúgy szólni.

Az 1991-es Achtung Baby szinte teljesen új világot nyitott.

Elektronikus hatások, torzított gitárok, kísérletező hangzás és egy egészen másfajta színpadi megjelenés jellemezte ezt a korszakot.

A One pedig azóta is a kedvenc rockballadáim közé tartozik.

Később jött a Zooropa, a Pop, majd a 2000-es All That You Can't Leave Behind, amelynek Beautiful Day című dala ismét új lendületet adott a zenekarnak.

Voltak sikeresebb és kevésbé sikeres korszakok. Akadtak vitatott lemezek és merész kísérletek.

De a U2 soha nem vált pusztán saját múltjának emlékművévé.

És ezt különösen nagyra értékelem bennük.

Több mint rockzene

Bono és társai soha nem elégedtek meg azzal, hogy jó dalokat írjanak.

A zenéjükben rendszeresen megjelent a háború, a béke, a szabadság, a vallás, a társadalmi igazságtalanság és az emberi méltóság kérdése.

A Sunday Bloody Sunday nem egyszerűen egy lendületes rockdal. A Pride (In the Name of Love) Martin Luther King emlékét is őrzi. A One pedig olyan emberi érzéseket fogalmaz meg, amelyekkel szinte bárki azonosulhat.

Természetesen Bono közéleti szerepvállalása mindig megosztotta az embereket.

Van, aki nagyra értékeli, mások szerint egy rocksztárnak inkább a zenével kellene foglalkoznia.

Én azonban mindig szerettem, hogy a U2 dalai mögött gondolatok is vannak.

Hogy nemcsak szórakoztatni akarnak, hanem időnként kérdéseket is feltesznek.

Mert egy jó dal néha többet tud mondani a világról, mint egy hosszú politikai beszéd.

Carnaval de Luz – kilenc év után új dalokkal

  1. november 13-án megjelent a U2 tizenhatodik stúdióalbuma, a Carnaval de Luz, magyarul nagyjából A fény karneválja.

Kilenc év telt el az előző, teljes egészében új dalokat tartalmazó stúdiólemez óta.

Ez önmagában is különleges esemény, de az időzítés még érdekesebbé teszi: a zenekar éppen idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját.

Az új album tizenkét szerzeményt tartalmaz, producere Jacknife Lee.

A közreműködők között Brian Eno, Daniel Lanois és Martin Garrix neve is megtalálható.

A dalokban ismét előkerülnek a U2 világának visszatérő témái: spiritualitás, szabadság, barátság, remény és az emberi kitartás.

A Silencio a zenekar korai, energikus korszakát idézi. A The Greatest Show on Earth már címével is a nagy, látványos U2-világot vetíti előre.

A lemez egyik legkülönlegesebb pillanata pedig a Torn, amelyben Dolly Parton éneke is hallható. A felvétel különös jelentőséget kapott, mert az énekesnő utolsó rögzített vokális közreműködése lett.

Ami engem különösen érdekel ebben a lemezben, az az, hogy ötven év után is új dalokat akarnak írni.

Gondoljunk csak bele!

A U2 akár élete végéig turnézhatna a régi slágerekkel. A With or Without You, a One vagy a Beautiful Day önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy stadionokat töltsenek meg.

De ők még mindig keresnek valamit.

Talán éppen azt, amiről annak idején az egyik legismertebb dalukban énekeltek.

Mit szólnak a kritikusok?

Az új album első fogadtatása kifejezetten biztató.

A The Guardian kritikusa a zenekar megújult energiáját és a klasszikus U2-hangzás visszatérését emeli ki.

A MOJO szintén kedvezően fogadta a lemezt, különösen annak merészségét és a reménytelenséggel szembeforduló hangulatát méltatva.

A kritikák alapján úgy tűnik, hogy a zenekarnak sikerült megtalálnia az egyensúlyt a jól ismert hangzás és az új ötletek között.

Persze egy U2-lemeznél mindig akadnak majd olyanok, akik a The Joshua Tree korszakát szeretnék újra hallani.

Mások az Achtung Baby kísérletező világát keresik.

Én viszont nem feltétlenül szeretném, hogy ugyanazt a lemezt készítsék el újra és újra.

Ötven év után inkább annak örülök, hogy még mindig van bennük alkotókedv.

A lemez mindössze néhány napja jelent meg, ezért a szélesebb közönség véleménye és a kereskedelmi eredmények még csak most kezdenek kirajzolódni.

És akkor ott van a YouTube…

A lemezgyűjtés mellett a YouTube is fontos része a zenehallgatási szokásaimnak.

Egészen fantasztikusnak tartom, hogy ma már néhány kattintással elérhetünk olyan koncertfelvételeket, interjúkat, ritkaságokat és videókat, amelyekhez régebben szinte lehetetlen volt hozzájutni.

Egy régi U2-koncert, egy különleges élő előadás vagy egy évtizedekkel ezelőtti televíziós szereplés ma már könnyen felfedezhető.

És persze ott vannak az új dalok is.

A Carnaval de Luz szerzeményeihez hivatalos videók is készültek, amelyek a zenekar YouTube-csatornáján megtekinthetők. A YouTube Music szolgáltatásban az album is kereshető, bár az ingyenes lejátszás lehetősége a hozzáférési feltételektől függhet.

Aki hozzám hasonlóan szereti a U2-t, annak ez valóságos kincsesbánya.

És bevallom, néha azon kapom magam, hogy csak egyetlen dalt szerettem volna meghallgatni, aztán egy órával később még mindig régi koncertfelvételeket nézek.

Ismerős érzés?

A következő álmom: egy U2-koncert

Van azonban valami, amit a lemezek és a YouTube sem tudnak teljesen pótolni.

Az élő koncert.

És most úgy tűnik, erre is lesz lehetőség.

A U2 ugyanis bejelentette 2027-es világturnéját, amely The Greatest Show On Earth címmel indul.

A koncertsorozat februárban Latin-Amerikában kezdődik, majd tavasszal Európába érkezik.

Stockholm, Párizs, Barcelona, Lisszabon, Amszterdam, London, Berlin és Milánó is szerepel a meghirdetett állomások között.

Magyarországi fellépés egyelőre nem szerepel a hivatalos koncertnaptárban.

Én viszont nagyon szeretnék ott lenni valamelyik koncerten.

Hogy hol, azt még nem tudom. Talán Milánóban, talán Berlinben, esetleg egy másik európai városban.

De már maga a gondolat is izgalmas.

Elképzelem, ahogy kialszanak a fények, megszólalnak a Where the Streets Have No Name első hangjai, és több tízezer ember egyszerre kezd énekelni.

Egy ilyen pillanatot nem lehet lemezre préselni, és a YouTube sem tudja teljesen visszaadni.

Azt át kell élni.

És remélem, nekem is sikerül.

A zene, amely velünk együtt öregszik

Ötven év hosszú idő.

Ennyi idő alatt megváltozik a világ, megváltozik a zeneipar, és természetesen mi magunk is megváltozunk.

De vannak dolgok, amelyek valahogy állandóak maradnak.

Egy gitárhang. Egy ismerős dallam. Egy dal, amelyet századszor is ugyanolyan örömmel hallgatunk meg.

Számomra a U2 ilyen.

A történetem a The Joshua Tree-val kezdődött. Azóta sok minden történt, sok lemez került a gyűjteményembe, és rengeteg új zenei élménnyel lettem gazdagabb.

De amikor megszólal egy régi U2-dal, valami mindig visszahozza azt a bizonyos első találkozást.

A Carnaval de Luz most egy újabb fejezet ebben a történetben.

És remélem, nem az utolsó.

Mert a jó zene egyik legnagyobb csodája, hogy nemcsak az emlékeinket őrzi, hanem újakat is képes teremteni.

A U2 ötvenéves. Én sem lettem fiatalabb. De amikor megszólal a The Joshua Tree, valahogy egyikünk korának sincs jelentősége.

És ha minden jól alakul, a következő emlékem már egy U2-koncerthez kötődik majd.

Addig is maradnak a lemezek, a YouTube és a régi kedvencek.

Meg persze az új album.

Mert ötven év ide vagy oda, a U2 még mindig szól.

És én még mindig ugyanolyan lelkesedéssel hallgatom.


Hallgasd meg te is!

A U2 hivatalos YouTube-csatornája:

https://www.youtube.com/@U2

Az új album hivatalos oldala:

https://www.u2.com

A 2027-es világturné koncertdátumai és jegyinformációi:

https://www.u2.com/pages/tours