AZ ÓRAÁTÁLLÍTÁS – KELL EZ NEKÜNK?

2018-ban megkérdeztek minket. 2019-ben megszavazták. 2021-re el kellett volna tűnnie. Most 2026 van – és még mindig állítgatjuk az órát.

Van valami egészen különös az óraátállítás történetében.

Évente kétszer emberek százmilliói igazítják hozzá az életüket ahhoz, hogy egyik napról a másikra megváltoztatjuk, mit mutat az óra.

Tavasszal elveszünk egy órát.

Ősszel visszaadjuk.

És ezt olyan természetességgel tesszük, mintha a Nap járásának megváltoztatásáról lenne szó, nem pedig egy ember által létrehozott rendszerről.

Pedig az óraátállítás nem természeti törvény.

Valamikor kitaláltuk, mert úgy gondoltuk, hasznunk származik belőle.

Az emberiség időnként egészen furcsa módszereket talál ki egy-egy probléma megoldására. Aztán telnek az évtizedek. Megváltozik a technológia, megváltoznak a szokásaink, és velük együtt az egész világ.

Néha maga a probléma is átalakul vagy eltűnik.

A megoldás viszont marad.

Az óraátállítással valami hasonló történhetett.

Az egyik legfontosabb eredeti érv az energiamegtakarítás volt. Csakhogy azóta gyökeresen megváltozott az energiafelhasználásunk.

Ma már LED-ek világítanak, légkondicionálók hűtenek, számítógépek, szerverek és elektromos berendezések működnek éjjel-nappal. Az energiafogyasztásunk egészen másképpen néz ki, mint amikor az óraátállítás ötlete megszületett.

Ezért ma már korántsem olyan egyértelmű, hogy az óraátállítással elérhető energiamegtakarítás indokolja-e az egész rendszer fenntartását.

Közben kutatások sora kezdte vizsgálni azt is, mit jelent az emberi szervezet számára az évenkénti kétszeri időugrás.

És itt felmerül egy nagyon egyszerű kérdés:

Ha ma találnánk ki az óraátállítást, vajon bevezetnénk?

Valószínűleg hosszú hatástanulmányok készülnének róla. Megvizsgálnánk az energetikai előnyeit, az egészségügyi következményeit, a közlekedést, a gazdasági hatásokat, és csak utána döntenénk arról, hogy valóban megéri-e évente kétszer emberek százmillióinak időrendjét egy órával eltolni.

De mi nem most találjuk ki.

Mi egyszerűen megörököltük.

Ne keljünk korábban. Ne feküdjünk korábban. Ne alakítsuk az életünket a Nap járásához. Inkább tavasszal mozdítsuk előre az órát, ősszel pedig tekerjük vissza.

És tesszük ezt évtizedek óta.

Szinte automatikusan.

Az emberben néha már-már felmerül a gonoszkodó gondolat: ez még mindig egy hasznos rendszer, vagy csak azt teszteljük, meddig csinálunk valamit pusztán azért, mert mindig is így csináltuk?

Csakhogy a történet ennél sokkal érdekesebb.

Mert Európa egyszer már nekiállt annak, hogy megszüntesse az egészet.

2018-ban megkérdezték az európaiakat

Az Európai Bizottság nyilvános konzultációt tartott az óraátállításról.

Körülbelül 4,6 millió válasz érkezett, és a válaszadók 84 százaléka az évenkénti kétszeri óraátállítás megszüntetését támogatta.

Fontos persze hozzátenni: ez nem reprezentatív közvélemény-kutatás volt. Önkéntes konzultációról beszélünk, tehát a 84 százalékból nem következik, hogy az EU teljes lakosságának 84 százaléka ugyanezt gondolta.

De 4,6 millió ember véleményét azért nehéz egyszerűen lesöpörni az asztalról.

És nem is söpörték.

2019-ben az Európai Parlament támogatta az óraátállítás megszüntetését.

A terv szerint 2021 lehetett volna az utolsó év, amikor még átállítjuk az órákat.

Most pedig 2026 van.

És még mindig állítgatjuk az órát.

Valami tehát történt 2019 és 2026 között.

Vagy éppen az az érdekes, hogy nem történt.

Az óraátállítás története innentől válik igazán izgalmassá.

Mert már nem pusztán azt kell megvizsgálnunk, hogy jó-e vagy rossz az óraátállítás.

Hanem azt is, hogyan jutottunk el oda, hogy európaiak milliói jelezték: változtatnának rajta, az Európai Parlament támogatta a megszüntetését, a változást 2021-re tervezték – és évekkel később még mindig ugyanazt csináljuk.

Miért tartunk fenn valamit, aminek az eredeti indokai jelentősen elhalványultak, amelynek előnyeiről és hátrányairól évtizedek óta vitatkozunk, és amelynek megszüntetését az Európai Parlament már évekkel ezelőtt támogatta?

Talán az óraátállítás a modern világ egyik legjobb példája arra, hogyan válhat egy valaha racionális megoldásból olyan megszokás, amelyet végül már könnyebb tovább csinálni, mint eldönteni, mivel helyettesítsük.

De mielőtt kimondanánk az ítéletet, nézzük meg, miért találták ki, mit nyerünk vele ma, mit veszítünk rajta – és legfőképpen: hol akadt el az eltörlése.

Neked mi a véleményed?